Szabó Lőrinc: TESTEM

Szabó Lőrinc

TESTEM

Ki vagyok én? 

Ami vagyok, alaktalan 

folyna szét valami halálban, 

de véletlen formát találtam

s most élek külön és magam. 

Testem, szegény, 

te vagy a teremtő edény, 

aki egykor kimeritettél, 

a semmiből és segitettél, 

hogy legyek a sok én közt én is Én. 

Ami vagyok, 

te vagyok, lábam és kezem, 

te vagy a munkás és a hordár, 

szegény testem, mindig te voltál 

egyetlen szövetségesem,  

és ha a sok

nyomorban lelkem megfutott 

s nem voltam már csak akarat-roncs, 

szétvert gyötrődés, - drága abroncs, 

te megtartottál s ma is egy vagyok. 

Testem, hazám,

te vagy egyetlen birtokom, 

te vagy a földem és az ország,

értem verejtékezik orcád, 

sebeid sírva csókolom, 

mert igazán 

eggyebb vagy velem, mint anyám, 

otthon, gép, erő, munka, gyár vagy, - 

testem, nyomorult proletár vagy 

s ha van, te vagy, csak te vagy a hazám.

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?  

Nagyon önző és gőgös úr 

a lélek, de úgy rádszorúl, 

hogy fájni sem tud nélküled. 

Testem, szelíd

kihasznált állatom, szegény,

akit még én is üldözök, 

a sok-sok idegen között 

ki sajnáljon meg néha, ha nem én? 

Megköszönöm,

hogy tüzes és jeges nagy útban 

szolgáltál és adtál ruhát 

és annyi ezer éjen át

vigyáztál rám, amig aludtam;

megköszönöm jóságodat,

hogy a robotok s hadak élén

jártál, míg pára lelkem élt, 

és siratlak, hogy mindezért 

oly rútúl fogsz bünhődni a végén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.