Mostanában.....

Hali. Ezen a képen az látható amikor reggel 05:50-kor felkelek és nézek kifele az ablakon... Fantasztikus dolog. XD

 Na jó mind1. A lényeg az hogy nadon de nadon szerelmes vagyok az én egyetlen drága Évikémbe (L) Itt egy újjab ajándék tőlle:

  Köszönjük szépen. Egyébként a drága tegnap legyantázta a hasamat és csak annyit mondok: SOHA A ROHADT ÉLETBE NEM FORDUL EZ MÉG1X ELŐ ! AZ A FÁJDALOM, AZ A KÍN, A SZENVEDÉS !!! ELVISELHETETLEN !!!! DIK

NEM AJÁNLOM SENKINEK! Egyébként nagyon jól telnek napjaim csak kicsit kezd megviselni a meló... Néha már nagyon unom. Most is legszivesebben szeretnék inkább lefeküdni és pihenni de nem akarok mert szeretnék rednet rakni itthon, meg ilyesmi...

 Sokat eltűnődök a Kórházban azon hogy mennyi ember szenved... Nagyon sok érdekes, és szomorú dolgot látni a Kórházban sajnos. Valamit megtanultam. A Kórházban nem igazán előnyös dolog a betegekkel barátkozni. Illetve barátkozni szabad (belgyógy) de csak mértékkel. Ezt azért mondom mert nemrégiben történt hogy egy bácsival (Matyi bácsival) össze barátkoztam sokat dumáltunk meg minden. Nem akarom a nevét leírni. Na szóval a lényeg hogy egyfajta ''haverság'' alakult ki köztünk. Minden nap benéztem hozzá mia helyzet javulunk javulunk stb stb... dumáltunk... Mindig én vittem vizsgálatra és emléxem egyszer össze futottunk a barátaival és megáltunk beszélgetni velük és kérdezték tőlle hogy '' na és mikor megyünk újra 1ütt kocsmázni ?'' és Matyi bácsi csak annyit mondott: Hamarosan :) Jót nevettek meg minden aztán mentünk tovább. Aztán másnap engem áthelyeztek 2 napra egy másik osztályra. Mikor ott letelt a 2 nap vissza indultam a belgyógyra és mentem volna Matyibácsihoz de nem volt senki az ágyon. Elsőnek azt hittem hogy csak WC-n van vagy valami... De láttam hogy az ágy újra lett húzva és már a cuccai sincsenek ott. Ekkor csak arra tudtam gondolni hogy átkerült a krónikus belre vagy valahova... Mentem a nővérkét megkérdezni hogy hol van és csak annyit mondott: Meghalt. Amikor meghallotam szó szerint ledermedtem... Ő már nem fog újra kocsmázni a haverokkal... Ekkor értettem meg, hogy ez már ténlyeg kemény. Kb össz-vissz 2 hétig ismertem. És ennyi volt. Ekkor fogtam fel hogy mit éreznek ilyenkor a hozzátartozók, rokonok, haverok. És most miközben ezeket a sorokat írom eszembe jut hogy azok az emberek (Matyibácsi haverjai) akikkel a kórházban össze futottak és beszélgettek már soha nem fogják látni. Ááá ez tiszta depi. Nem boncolgatnám tovább a témát lépjünk rajta túl.

Egyébként nagyon sajnálom. Jó ember volt.

Mostpedig megyek készülődni mert mindjá jön az én egyetlenem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.