2009.08.14 Gein Edward Theodore

Anyukámmal nemrég néztünk filmet a texasi láncfürészes mészárlást amit erősen ajánlok mindenkinek persze én már láttam mind a 2 részt régebben de most gondoltam anyámat is lesokkolom ezzel a kis filmel. Gondolkoztam rajta hogy ez tényleg igaz történet ? És hát utána nyomoztam kicsit elég érdekes....

(egyébként itt van mind a két film adatlapja: A kezdet És itt van a másik )

"Kényszert éreztem, hogy megtegyem."

1957. november 17-én a plainfieldi rendőrség megérkezett Ed Gein lepusztult farmjára, akit Bernice Worden helyi vaskereskedésének kirablásával gyanúsítottak. Gein volt a boltban az utolsó vevő, és látták az üzlet előtt ténferegni.

Gein elhagyatott farmja a káosz mintapéldája volt. Bent tele volt minden kacatokkal és rohadó szemét borította az emeletet és a konyhát. Majdnem lehetetlen volt keresztülmenni a szobákon. A piszok és a bomlás szaga rettenetes volt. Míg a helyi seriff, Arthur Schley ellenőrizte a konyhát zseblámpájával, érezte, hogy valami végigsöpört a kabátján. Mikor hátranézett, egy a gerendáról lógó hullát látott. Le volt fejezve és fel volt vágva. Ő volt az 50 éves Bernice Worden. Míg a sokkolt rendőrök tovább kutattak, rájöttek, hogy Worden testével még nem fejeződött be a szörnyű felfedezés. Találtak egy emberi koponyából készült mélytányért, emberi bőrből készült lámpaernyőt és papírkosarat. A hátborzongató berendezés kezdett alakot ölteni: egy karosszék emberi bőrből, egy öv mellbimbókból, egy fej, négy orr és egy szív. Ahogy tovább kutattak a házban, megtalálták a legszörnyűbb trófeát: egy emberi bőrből készült „öltönyt”. Robert Blochot Ed Gein inspirálta arra, hogy megírja Psycho c. könyvét, Norman Batesről. Edward Theodore Gein 1906. augusztus 27-én született a wisconsini La Crosse-ban Augusta és George Gein gyermekeként. Testvére, Henry, 7 évvel volt idősebb nála. Augusta fanatikusan vallásos volt, elhatározta, hogy fiait is szigorúan és erkölcsösen fogja felnevelni. Naponta tanította nekik a Bibliát. Mindig figyelmeztette a fiúkat, hogy éljenek erkölcsös életet és ne kerüljenek kapcsolatba nőkkel, remélve, hogy ezzel elfojthatja bennük fejlődő szexualitásukat, ami miatt szerinte pokolra kerültek volna.

Augusta uralkodó és kemény nő volt, aki hitt benne, hogy ő jól látja a világot. Nem volt nehéz hitével tiszteletet parancsolni fiainak és férjének. Georgenak, a gyenge és alkoholista apának nem volt beleszólása a gyerekek nevelésébe. Augusta semmibe vette őt, semmirekellőnek tartotta, aki még egy munkát sem tud megtartani, és egyedül hagyta őt gyermekeikkel. Nyitott egy élelmiszerboltot abban az évben, amikor Eddie megszületett, ez tisztességes összeget hozott a házhoz, biztosította a család kényelmét. Keményen dolgozott és félretett pénzt, így hamarosan el tudtak költözni egy jobb környékre. 1914-ben Plainfieldbe költöztek, egy 194 holdas farmra, elszigetelve minden káros hatástól, ami szétválaszthatja a családot. A legközelebbi szomszéd is majdnem egy mérföldre volt. Annak ellenére, hogy Augusta kitartóan megpróbálta fiait elzárni a külvilágtól, ez nem volt teljesen hatásos, mert a fiuknak iskolába kellett járniuk. Eddie teljesítménye az iskolában közepes volt, de olvasásból kiváló. Érdekelték a kalandos könyvek, a magazinok, amelyek arra ösztönözték Eddiet, hogy ide meneküljön a valós világ helyett.

Osztálytársai elkerülték, mert félénk és puhány volt. Nem voltak barátai, és mikor megpróbált szerezni, anyja leszidta őt. Eddiet elszomorította, hogy nem szerezhet barátokat, ennek ellenére anyját istenként tisztelte és ahogy csak tudta betartotta merev szabályait. Mindemellett Augusta ritkán volt elégedett fiaival, gyakran szidta őket, és azt hitte, olyanná válnak majd, mint az apjuk. Tinédzser- és kora felnőttkoruk alatt a fiúk továbbra is el voltak zárva az emberektől. Eddie felnézett bátyjára, Henryre, kemény férfinak találta. 1940-ben, apjuk halála után elvállaltak egy sor munkát, hogy pénzügyileg segítsék anyjukat. Eddie megpróbálta felülmúlni bátyját. Mindkettőjüket megbízhatónak találta a lakosság. Minden munkát elvállaltak, Eddie gyakran még bébiszitterkedett is a szomszédoknál. Ezt nagyon szerette, mert a gyerekekkel könnyebben teremtett kapcsolatot. Sok szempontból érzelmileg és szociálisan is visszamaradott volt. Henry aggódott Eddie miatt, mert az nagyon függött anyjától. Henry sok alkalommal kritizálta meg anyjukat, és ez sokkolta Eddiet. Istennek látta anyját és sértette, hogy bátyja ezt nem veszi észre. Talán ez vezetett Henry 1944-ben bekövetkezett rejtélyes halálához. Május 16-án Eddie és Henry egy, a farmjuk közelében égő bozóttüzet oltottak. Különváltak és úgy próbálták tovább oltani a lángokat. Oltás közben Eddie szem elől vesztette Henryt. Miután a tüzet megszüntette, aggódni kezdett eltűnt bátyja miatt és kihívta a rendőrséget. A rendőrség keresésére indult, és meglepődtek, amikor a farmra értek, mert Eddie egyenesen oda vezette őket, ahol az eltűnt Henry feküdt holtan a földön. A rendőrség aggódott Henry halálának körülményeit illetően. Például, Henry teste egy tűztől érintetlen földdarabon feküdt és a fején sérülések voltak. Annak ellenére, hogy Henryt különös körülmények közt találták meg, a rendőrség nem hitte, hogy gyilkosság áldozata lett volna. Senki nem feltételezte, hogy a félénk Eddie képest lenne megölni valakit, főleg nem a bátyját. Később a halottkém a halál okaként fulladást nevezett meg. Eddie egyedül maradt anyjával, aki az egyetlen személy volt, akire szüksége volt. Valójában ez az időszak csak rövid ideig tartott.

1945. december 19-én Augusta meghalt szívinfarktusban. Eddiet megrázta halála. Harold Schechter így írta könyvében: „Eddie elvesztette egyetlen barátját és igaz szerelmét. Teljesen egyedül maradt a világban.” Egyedül maradt a farmon és alkalmi munkákból tartotta el magát. Bedeszkázta az anyja által leggyakrabban használt szobákat, a felső szintet, a földszinti társalgót és a nappalit. Szent helyként gondolt rájuk és az elkövetkezendő években érintetlenül hagyta. Az alsó szinten lakott, csak a konyhát és a szomszédos kisebb szobát használva. Ezekben a helyiségekben töltötte ideje nagy részét kalandos és horror könyvek olvasásával. Majd belekezdett bizarr hobbyjába: éjjelenként meglátogatta a temetőket. Eddie, anyja halála után egyre magányosabbá vált. Sok időt töltött magazinok és anatómiai könyvek olvasásával. Szobájában náci folyóiratok voltak. Olvasmányaiból megtanulta hogyan kell fejeket összezsugorítani, testeket exhumálni és az emberi test anatómiáját. A különös történetek megszállottjává vált, és ezeket gyakran elmesélte bébiszitterkedés közben. Szerette még a helyi lapokat is olvasgatni. Kedvencei a gyászjelentések voltak, ezekből szerzett tudomást a helyi nők halálhíréről. Mivel sosem élvezhette az ellenkező nem társaságát, vágyait az éjszakai temetőlátogatásokban élte ki. Annak ellenére, hogy később megesküdött a rendőröknek, hogy sohasem volt szexuális kapcsolata egyik exhumált nővel sem („túl büdösek voltak”), örömét lelte bőrük lenyúzásában és annak viselésében. Tudni akarta, milyen lehet egy mell, vagy egy vagina, és gyakran álmodozott arról, hogy ő egy nő. A nők megszállottja volt, mert a nőknek hatalmuk van a férfiak felett. Nagy gyűjteménye volt testrészekből, amely fejeket is tartalmazott. Egyszer egy fiatal fiú meglátogatta Eddiet a farmján. Később elmesélte, hogy Eddie koponyákat mutatott neki, amiket a fürdőszobában tartott. Mikor a fiú elmesélte ezt az embereknek, képzelete termékének hitték. Valamivel később két másik fiú is járt Eddienél és ők is látták a koponyákat, de azt hitték, csak valami különös mindenszentekre készített kosztümök. Hamarosan az egész város Eddie különös dolgairól beszélt, de ezeket senki nem vette komolyan, egészen Bernice Worden eltűnéséig. Az emberek gyakran viccelődtek Eddievel, hogy koponyái vannak, ezen Eddie csak nevetett, vagy utalt rá, hogy ilyenek vannak a szobájában. Senki nem gondolta volna, hogy igazat mond, vagy csak nem akarták elhinni, hogy ez igaz lehet.

A 40-es évek végén és az 50-es évek elején a rendőrség elkezdte feljegyezni az eltűnt személyek neveit. Négy ügy különösen megzavarta őket. Az első egy 8 éves kislányé, Georgia Weckleré, aki az iskolából hazafelé tűnt el 1947. május 1-én. Georgiát sosem látták többé. Nem volt semmi használható nyom, csak egy keréknyom annak a helynek a közelében, ahol a kislány eltűnt. Ez egy Fordtól származott. Az ügy megoldatlan maradt, még évekkel később sem foglalkoztak vele, amikor Eddiet letartóztatták gyilkosságért. Hat évvel később még egy lány eltűnt La Crosseban. A 15 éves Evelyn Hartley a bébiszitterkedés után tűnt el. Apja próbált neki telefonálni, de nem érkezett válasz. Aggodalmában elment arra a helye, ahol lánya dolgozott. Senki nem nyitott ajtót. Mikor benézett az ablakon meglátta lánya egyik cipőjét és a szemüvegét. Megpróbált bejutni a házba, de minden ablak és ajtó zárva volt, kivéve a hátsó alagsori ablakot, ahol vérfoltokat fedezett fel. Végül bement a házba, ahol dulakodás jelei voltak láthatóak. Értesítette a rendőrséget. Mikor kiérkeztek, több nyomot is találtak. Evelynt azonban nem találták meg. Pár nappal később találtak néhány véres ruhadarabot, amiből a legrosszabbra következtettek. 1952. novemberében két férfi vadászat előtt betért egy italra egy plainfieldi bárba. Victor Travis és Ray Burgess sok időt töltöttek el itt, mielőtt távoztak volna. A két férfit és kocsijukat sosem látták többet. Egyszerűen eltűntek. 1954. telén eltűnt Mary Hogan is munkahelyéről. Itt sem találták meg a testet, és csak nagyon elenyésző nyomok maradtak.

1957. november 17-én Bernice Worden testének felfedezése után, a rendőrség elkezdte a farm tüzetesebb átvizsgálását. Úgy gondolták, Eddie több gyilkosságot is elkövetett, talán a nemrég eltűnt személyekét is, és a tetemeket elégette a farmján. A kutatás ideje alatt Eddiet a Wautoma Megyei Börtönben kikérdezték. Gein először nem akart beismerni egy gyilkosságot sem. Egy nap hallgatás után azonban elkezdte mesélni, hogyan ölte meg Bernice Wordent, és hogy hogyan tett szert a testrészekre, amiket a házában találtak. Nehezen tudott visszaemlékezni a részletekre, mert kábult állapotban volt a gyilkosságok alatt. Emlékezett rá, hogy Worden testét beteszi Fordjába, majd hazaviszi, de arra nem, hogy lelőtte volna a pisztolyával. Mikor megkérdezték tőle, hogy a többi testrészt honnan szerezte, azt felelte, hogy a helyi temetőkből lopta őket. Eddie azt mondta, nem ölt meg egyetlen embert sem Wordenen kívül. Néhány nap múlva azonban bevallotta Hogan meggyilkolását is. De ekkor is kábult állapotban volt, így a részletekre itt sem emlékezett, csak arra, hogy lelőtte őt. Eddie a több órán át tartó kihallgatáson nem mutatott bűntudatot. Felsorolta a tényeket, néha még jókedvű is volt. Nem volt tudatában tettei súlyosságának. Pszichológiai teszteknek vetették alá, amelyekből kiderült, hogy skizofrén személyiség. Ezek a körülmények az anyja miatt jöhettek létre. Egyrészről vonzalmat érzett a nők iránt, másrészről gyűlöletet. Ez a nők iránti szeretet-gyűlölet érzés vezetett ehhez a teljesen elferdült személyiséghez. Míg Eddiet kihallgatásoknak és pszichológiai teszteknek vetették alá, a rendőrök tovább kutattak farmján. 10 nő holttestének maradványait találták meg. A rendőrök nem hitték, hogy Eddie mindezeket a temetőkből lopta. Az egyetlen mód, hogy ezt bebizonyíthassák az volt, hogy megvizsgálják az áldozatok sírhelyeit. Legtöbb helyen valóban hiányoztak a testek, vagy testrészek. Így csak Worden és Hogan meggyilkolására volt valós bizonyítékuk.

Amíg a rendőrök átkutatták Eddie farmját, a hírek is gyorsan terjedtek. Riporterek hada lepte el Plainfieldet. Eddie világszerte ismertté vált. Pszichológusok próbálták kideríteni, mi tehette őt beteggé. Az 50-es években Gein az egyik leghíresebb nekrofil, transzvesztita és fetisiszta volt. A legtöbb helyi lakos, aki ismerte Eddiet, csak jó dolgokat mondott róla: kicsit furcsa volt és szokatlan volt a humora is. Sosem gyanúsították volna ilyen gyilkosságokkal. Miután Gein 30 napot eltöltött egy pszichiátriai intézetben, nem találták beszámíthatónak, ezért nem állíthatták törvényszék elé emberölésért, ami hatalmas felháborodást váltott ki a városban. A lakosság azonban nem tehetett túl sokat a bíróság döntése ellen. Nem sokkal azután, hogy Eddiet egy pszichiátriai intézetbe szállították, farmját elárverezték, néhány egyéb tulajdonával együtt. 1958. március 20-án valaki kihívta a tűzoltókat a Gein farmra, amely lángokban állt, és hamarosan a földdel lett egyenlő. A tüzet valószínűleg egy gyújtogató okozta, mivel nem volt semmiféle elektromos meghibásodás a házban. Mikor Eddie megtudta mi történt a házával, csak ennyit mondott: „Nem is baj.” A tűzben majdnem mindene odaveszett. Ami megmaradt, azt elárverezték, beleértve az autóját is. 1949-es Ford Sedanját, amit halottak szállítására használt, 160 dollárért vették meg. A plainfieldieknek úgy tűnt, hogy az Eddievel kapcsolatos felhajtásnak sohasem lesz vége. Miután Gein 10 évet töltött el az intézetben, ahol gyógyították, a bírák úgy döntöttek, hogy most már vádat emelhetnek ellene. 1968. január 22-én kezdődött az eljárás, ahol el akarták dönteni Eddie beszámítható volt-e, amikor meggyilkolta Wordent. A tárgyalás november 7-én kezdődött. Egy halom bizonyíték volt Eddie ellen, így a bíróság mindössze egy hét alatt meghozta döntését. Eddiet bűnösnek találták emberölésben. De később nem találták beszámíthatónak a gyilkosság ideje alatt, így felmentették, és visszaküldték az intézetbe.

Worden és Hogan családja, és azoké, akiknek a sírjait kirabolta, sosem érezték igazságosnak ezt az ítéletet. Szerintük Eddie megmenekült az igazságszolgáltatás elől, de semmit nem tehettek ez ellen. Eddie élete végéig a pszichiátriai intézetben maradt, ahol kényelmesen és boldogan élt. Schechter mintabetegnek írta le őt: „Eddie boldog volt a kórházban, talán boldogabb, mint életében bármikor. Tisztességesen étkezett háromszor egy nap (az újságírók csodálkoztak, hogy mennyit hízott mióta elfogták). Rengeteget olvasott. Szerette a beszélgetéseket a pszichológusával, és a kézműves munkát, amit kiosztottak neki. Mindent egybevéve tökéletesen barátságos és kezelhető beteg volt, azon kevesek egyike, akiknek soha nem volt szükségük nyugtatóra, hogy őrültségüket kordában tartsák. „Ha minden betegünk olyan lenne, mint ő, akkor egyáltalán nem lennének gondjaink.” 1984. július 26-án hosszú betegeskedés után halt meg rákban. A plainfieldi temetőben, az anyja mellé temették el, nem sokkal távolabb azoktól a síroktól, amelyeket évekkel korábban kirabolt.

Forrás: www.sorozatgyilkosok.hu oldalról :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.